Napvirág Idősek Otthona
Két kéz, amikor összeér. Az egyik egy gyermeké, mely lágyan kissé ernyedten terül egy gyűrött, korosodó kéz redői között. Sári néni elragadtatással nézi a csöpp lányt, kinek nyakacskáját tartó izmok ernyedten, csak immel-ámmal állnak rendelkezésére, hogy megtartsák gazdájukat, a fejet. Két ember, egy kicsi és egy nagy. A kicsit Szintiának hívják, aki három hosszú év után döntött csak úgy, hogy dacolva minden orvosi jóslattal, a fejlődés útjára lép. A nagy pedig Sári néni, aki Alzheimer kórral él, és most már csak a boldog jelenkor veszi körül,s számára csak azok a pillanatok érdekesek, amik akkor és ott történnek meg. Egyik sem beszél, csak testük teszi meg helyettük. Akkor és ott, nem csak a kezek, de a lelkek is egybeértek. Egy éve történt mindez. Sári néni azóta a boldog jelent felcserélte az örökkévalósággal. Szintike ismét látogatóba jött hozzánk, az idős nénik és bácsik közé, akik már reszkető kézzel tekerik le a PET palackról a kupakot, de nem dobják ki, mert az kell Szintikének a fejlesztésre. És gyűjtik e pici műanyag darabokat, amióta szemébe néztek Szintiának, mert neki elhitték, hogy képes megtenni mindazt, amire vállalkozott. Ehhez persze édesanyjának minden fillérre szüksége van, igen, azokra is, amit éppen a mi Otthonunk lakói tekernek le az üveg nyakáról. Az akarat, a hit, az összefogás, a Család és persze a mi Joli nénink mindennapos imái nem maradnak hatás nélkül, és a kislány napról napra FEJLŐDIK, s mi most láttuk is, hogy tavaly óta rengeteget. Szinti már tartja a fejét, pár szót beszél és bizony lábra áll és segítséggel jár is. Evelina, az anyukája büszkén mutatja mit sikerült az egy év során kislányának elérnie. S Szinti parádézik, a néniknek bácsiknak puszit dob, integet és mosolyog. Egy órácskára, a család jóvoltából, betért hozzánk a csoda, a hit és remény, és tanítást adott nekünk, érett korúaknak, hogy az életben nem az a lényeg, ami nincs, mert mindaz, amiben hiszünk az megvalósítható, életkortól függetlenül.
